Ivarérés, ivarzás, fedeztetés

A tengerimalac-nőstény első ivarzása nagyon hamar, már 28-35 napos korában bekövetkezik. Elvileg már ekkor megtermékenyülhet, vagyis 10 hét múlva akár szülhetne is. Ebben a korban azonban még ő maga sem kifejlett. A túl korai vemhesülést elkerülendő a nőstényt 4 hetesen el kell különíteni a hímektől. Csak akkor fedeztessük először, amikor elérte a 650-750 grammos testsúlyt. Ez 4-7 hónapos korában fog megtörténni. Ennyi időre van szükségük a nőstényeknek ahhoz, hogy felnőjenek, megerősödjenek, és alkalmassá váljanak a kölykök kihordására és felnevelésére. Ugyanakkor nem is tanácsos ezután túl sokáig várni az első fedeztetéssel, a nőstény egyéves kora előtt mindenképpen szüljön, ha később is tenyészteni szeretnénk vele. Egy nőstény kb. 16 (13-20) naponta ivarzik, fogékony időszakuk tartama 6-15 óra. Az ellés után 1-6 órával újra fogamzóképes állapotba kerül.

A hímek heréi 6-8 hetesen szállnak le, ettől a kortól már fedezőképesek. 
A fedezésre legtöbbször spontán sor kerül, egyszerűen együtt kell tartani a nőstényt a kiválasztott hímmel. Sokszor tanúi lehetünk az eseménynek, de egyes állatok "szemérmesebbek", így a fedezés pontos ideje nem mindig határozható meg 100%-os pontossággal. Ha nem saját hímmel párosítjuk nőstényünket, akivel folyamatosan együtt lehet, legalább 3, de inkább 4 hétig hagyjuk a kiválasztott hímnél, így a fedezés szinte biztosan bekövetkezik.

Vemhesség, ellés

A vemhesség első hetei szinte észrevehetetlenek. 4 hét után kb. 100 gramm a súlynövekedés, 6 hét után már szemmel is látható a gyarapodás. Ekkor már érezhető a kölykök mozgása is. Az átlagos vemhességi idő 68 nap. Ha csak egy kölyök van, 71 nap is lehet, a nagyobb (4-6 kölyök) almok általában 62-67 napra születnek. A kölykök burokban jönnek világra, az anyjuk szakítja fel azt, hogy a kicsik lélegezni tudjanak. A nőstény általában elfogyasztja a burkot, a köldökzsinórt és a méhlepényt is. Erőteljesen nyalogatja a kölyköket, ezzel tisztítja őket, és ösztönzi légzésüket. Ha túl gyorsan jönnek a kölykök egymás után, vagy tapasztalatlan az anya, a kölyök befulladhat a burokba. Más nőstények segíthetnek a munkában, de akár mi magunk is beavatkozhatunk, ha szükségét érezzük. Végül magukat is megtisztítják az anyák.

Megoszlanak a vélemények abban a tekintetben, hogy a nőstények együtt elljenek-e. Ha többen vannak együtt, többet mozognak, és a jó kapcsolatban lévő nőstények az elléskor is segítenek egymásnak a kölykök kiszabadításában és tisztogatásában. A veszély abban áll, hogy esetleg a segédkező nőstény is fogyaszt a méhlepényből, ez pedig kiváltja az ő ellését is - még akkor is, ha ő maga még nincs egészen időben. Egyesek szerint a nőstények vetélését már az is kiválthatja, ha jelen vannak egy másik nőstény ellésénél. Lehetőség szerint tehát ne tegyünk egy csoportba várhatóan hasonló időpontban ellő nőstényeket.

A hím jelenléte nem zavarja az ellést, némelyek még segítenek is a nőstényeknek. A kölyköket sem bántják, sőt inkább igen nagyvonalúan viselkednek velük. Akkor lehet csak veszélyes a helyzet, amikor a nőstény az ellést követően hamarosan ismét ivarzik, és a hím természetesen ki is akarja használni a lehetőséget. Ha nem igazán összeszokott a pár, a nagy kergetőzésben esetleg akaratlanul is eltaposhatják, megsérthetik az újszülötteket. Fontos tehát, hogy ismerjük a pár és főleg a hím viselkedését, amikor eldöntjük, maradhat-e a hamarosan ellő nőstény mellett.

Vemhességi mérgezés / toxikózis

A probléma tulajdonképpen anyagcsere-zavar, mely a vemhesség vége felé vagy röviddel az ellés után lép fel, amikor a szervezetnek sok glükózra van szüksége. A nőstény nem eszik, apatikus lesz, néhány óra alatt elpusztul. Sajnos kivételnek számít, ha egy, már tüneteket mutató nőstényt sikerül megmenteni. Lehetőségeik a megelőzésre korlátozódnak:
A túlsúly hajlamosító tényező. Kövér nőstényt semmiképpen se fedeztessünk. Először vissza kell nyernie normális testsúlyát, mert a vemhesség alatti fogyókúra is igen kockázatos. A vemhesség alatt ne változtassunk étrendet! Etessük étvágya szerint, kapjon sok szénát és zöldfélét, és a friss vízről se feledkezzünk meg. 
A stressz a másik kockázati faktor. Az előrehaladottan vemhes nőstényt ne mozgassuk, ne helyezzük át másik csoportba, és hozzá se tegyünk be számára ismeretlen nőstényeket. Ugyanakkor kerüljük el azt is, hogy egyedül maradjon. A magányos nőstény ellustulhat, keveset mozog, és unatkozik. Ha más malacok társaságában van, sokkal többet mozog, ez pedig csökkenti a toxikózis kockázatát. 
Ha ki tudjuk tapintani a magzatok mozgását, akkor ellenőrizzük azt rendszeresen. Amint megszűnik, de az ellés vagy a vetélés nem indul el, keressük fel az állatorvost! Valószínű, hogy a kicsik valamilyen ok folytán elpusztultak, és ha nem távoznak időben, az anyjuk életét veszélyeztetik.

A kölykök

A kölykök fészekhagyók: nyitott szemmel, teljesen szőrösen születnek. Érzékszerveik működnek, néhány órán belül járnak, és már eszegetnek füvet, szénát is. 70-110 grammal születnek, egy egyke lehet, hogy akár 150 grammal. A nősténynek csak két emlője van, de akár 6 kölyköt is tud felváltva szoptatni. Természetesen ebben az időszakban a nőstény etetéséről megkülönböztetett figyelemmel gondoskodjunk. Ha eddig is megfelelően etettük, külön kiegészítésre nincs szüksége, de mindenből nagyobb mennyiséget fog fogyasztani. Amint a kölykök megszülettek, helyezzük lejjebb az önitatót, hogy ők is elérhessék. A kicsik már néhány naposan megtanulják anyjuktól az itató használatát, és rendszeresen fel is keresik azt. Lehetőleg minél többféle zöldeleséget adjunk az anyának. Ez azért is fontos, mert a kölykök tőle tanulják meg, hogy mi ehető, és mi nem. Amit néhány hetesen ettek, azt később is hajlandóak lesznek elfogyasztani. A csak répán és almán tartott nőstények kölykeivel viszont az új tulajdonosnak problémái lesznek majd, amikor egyéb zöldeleséggel akarja kínálni őket. 
Ahol több szoptató nőstény van együtt, ott a kölykök más nőstényeknél is szophatnak. Ezért kell figyelni, hogy csak hasonló korúak legyenek együtt, nehogy a nagyobb kölykök elnyomják a kisebbeket. A tengerimalac-nőstények nagyon jó anyák, más nőstények árván maradt kölykeit is általában minden bonyodalom nélkül elfogadják. A kicsik nagyon gyorsan fejlődnek, 3 hetes korban már egyre kevesebbet szopnak, 4-5 hetes korukban az anyjuknak többnyire már nincs is teje. Ekkor a kölykök elválaszthatók. 
Ha felnőtt hím nincs a ketrecben, a kölyök-nőstények akár az anyjukkal is maradhatnak, amíg új helyükre nem kerülnek. A kis hímeket viszont 4 hetes koruk körül válasszuk el a nőstényektől. Már korábban is rendszeresen udvarolnak anyjuknak és testvéreiknek. A nagyobb nőstények valószínűleg még nem engedik befedezni magukat, és kis termetük miatt a hím kölykök nem is lennének sikeresek náluk, de húgaikat már ekkor könnyedén befedezhetik! Legjobb a növendék hímekből külön csoportokat alkotni, de akár egy-egy éppen magányos felnőtt hímhez is betehetjük őket. A néhány hetes kölykökkel a hímek általában nagyon toleránsak, és minden agresszió nélkül befogadják őket. Ha nőstények is vannak a közelben, a fiatal hímek 3-4 hónapos korukig lehetnek együtt, ill. a felnőtt hímmel. Ezután hamarosan megkezdődnek az egyre komolyabbá váló összecsapások.

A tenyésztésről

Ha kölyköket szeretnénk, és van egy megfelelő életkorú, kondíciójú és egészséges nőstényünk, hímet kell hozzá választani. Lehetőleg ne párosítsunk közeli rokonokat, mivel a szoros beltenyésztés sok degeneratív tulajdonságot hozhat felszínre, és általános egészségi leromláshoz is vezet. A vonaltenyésztést is hagyjuk meg a tapasztalt tenyésztők részére. A vonaltenyésztés távolabbi rokonok párosítását jelenti, és mindig egy bizonyos cél érdekében végzik, például valamilyen előnyös tulajdonságot szeretnének erősíteni az adott vonalban. A rokonok célzott párosításához azonban megfelelő szaktudás és előismeretek szükségesek. Éppen ezért, ha egy párt veszünk az üzletben, előtte mindig érdeklődjünk, hogy az eladásra kínált malacok nem alomtestvérek-e. A kereskedő által adott információ ennyiben általában ki is merül. Egy tenyésztő persze részletesen be tud számolni eladó kölykei származásáról, akár tanácsot is tud adni jövendő tenyésztésükkel kapcsolatban. 
Néhány gondolat azoknak, akik nem csak egy-egy alkalmi almot szeretnének, hanem valóban egy fajta tenyésztésébe akarnak belevágni.

Legelőször ismerjük meg a kiválasztott fajtát! Járjunk kiállításokra, látogassuk meg azokat, akik kedvenc fajtánkat tenyésztik. Kérjünk tanácsokat, "tanuljuk a fajtát"! Ismerkedjünk meg a fajta nehézségeivel, a tenyésztés problémáival is.

Ne aprózzuk el erőnket! Nem érdemes azonnal három-négy fajta tenyésztésébe fogni. Egy vonal kialakítása is legalább 30-40 állat folyamatos tartását igényli. Egy, maximum két fajtával foglakozzunk. Ha két fajta mellett döntünk, lehetőleg olyanokat válasszunk, melyeket alkalmanként keresztezni is tudunk, ezzel kicsit tágabb teret engedünk lehetőségeinknek.

Ne egyszerre akarjuk megvásárolni teljes induló állományunkat! A jó tenyészállatokra várni kell, különösen, ha egy ritkább fajtát vagy színt választottunk. Küllemben, minőségben és vonalban valóban összeillő állatokat pedig nagyon nehéz beszerezni. Valószínűleg hónapokat kell majd várni egy-egy állatra. Kezdjünk 2-3 nősténnyel és egy vagy két hímmel, és fokozatosan, az adódó lehetőségeket kivárva bővítsük az állományt.

Mindig a céljainkat lehető legjobban megközelítő állatokat vásároljuk meg! Ne akarjunk "kitenyészteni" egy-egy fajtát, csak azért, mert a közelben éppen nem kapható. Aki fekete sheltie-t akar tenyészteni, fekete sheltie-ket vegyen, aki vörös rövidszőrűvel akar foglalkozni, az vörös rövidszőrűt vásároljon. Ha egészen más kiinduló állataink vannak, generációkba telhet, mire eljutunk a kívánt fajtához és színhez, és akkor is csak igen vegyes örökítésű állataink vannak. A minőséget pedig még egyáltalán nem javítottuk!

Amennyire csak lehet, próbáljunk együttműködni a többi tenyésztővel! Főleg a kezdetekben hallgassunk tanácsaikra, kérjük ki véleményüket egy-egy lépés előtt. A tapasztaltabb tenyésztők azonban tudják, hogy a tenyésztés bármely szakaszában nagyon hasznos az együttműködés. Mindenkinek korlátozottak a lehetőségei, és egy-egy fedeztetés, egy-egy idegen állat vásárlása vagy éppen közös tartása nagy segítség lehet az előrelépéshez.

Felelősség

Természetesen még a fedeztetés előtt kell eldönteni, hogy mi legyen a kölykökkel, hiszen felelősek vagyunk értük. Pusztán azért, mert "olyan aranyosak", ne vállaljunk kölyköket. A kölykök ellátása, felnevelése, idő, pénz, és sok munka. Nem biztos, hogy 3-4 hetes korukban már mehetnek is az új tulajdonosokhoz. Előfordul, hogy még hetekig, sőt hónapokig kell tartanunk őket, mire megbízható új otthont találunk számukra. Ilyenkor természetesen külön férőhelyet igényelnek (nemenként!), és éppen olyan ellátást, mint szüleik. Az is előfordulhat, hogy valamilyen okból - pl. allergia, családi körülmények változása - kénytelenek leszünk egy-egy kölyköt később visszafogadni, és új gazdát keresni számára.
Egy díszállat-bolt is jó alternatíva lehet, de mindig ellenőrizzük a körülményeket. Csak akkor hagyhatjuk ott nyugodt szívvel kölykeinket, ha az üzletben elvárható tartási körülményeket biztosítanak, a nemeket külön tartják, és az új tulajdonosokat megfelelő információkkal és áruválasztékkal tudják ellátni.

Ivartalanítás

Az ivartalanítás megoldja a nemkívánt kölykök születésének problémáját, ugyanakkor lehetővé teszi, hogy különböző nemű állatokat tartsunk együtt. Fontos: felnőtt hímeket ivartalanítás után sem lehet nőstények közelében együtt tartani!
Az ivartalanítást a hím állatokon végzik. A nőstények műtétje bonyolultabb, és sokkal kockázatosabb, ezért csak életmentő esetekben szokták elvégezni. 
Csak olyan állatorvost bízzunk meg a dologgal, aki már szerzett némi gyakorlatot tengerimalacokkal. 
A műtét után a malac feltétlen alapos odafigyelést igényel! Természetesen a többi állattól elkülönítve kell elhelyezni, erre megfelel egy kisebb ketrec is, némi átalakítással. Hagyományos almot nem használhatunk, mert annak darabjai esetleg beleragadnának a friss sebbe. Ilyenkor jó szolgálatot tesz egy törülköző vagy egy speciális, pl. kutyák szobatisztaságra szoktatásához használt vékony, pelenka-szerű anyag. Bármit is használunk, legalább naponta cserélni kell. 
Használjunk szénarácsot, a szárazeleséget pedig alacsony tálkába tegyük. A műtét után sok állatorvos műanyag gallér felhelyezését javasolja. A gallér megakadályozza, hogy malacunk a sebéhez nyúljon, ugyanakkor számára ijesztő lehet, és előfordul, hogy nehezen közlekedik vele. Figyeljük, hogy boldogul, ha szükséges, tegyük alacsonyabbra az itatót, változtassunk etetőtálat. 
A sebet sűrűn ellenőrizzük, kezeljük az orvos utasításainak megfelelően, bár ez legtöbbször csak fertőtlenítést jelent. Az állatorvos fogja azt is megmondani, mikor kell a varratszedésre visszavinni. Erre többnyire a műtét után 10 nappal kerül sor. 
Malacunk az altatásból ébredve még sokáig nagyon szerencsétlen lehet: nehezen mozog, és valószínű, hogy akár napokig nekünk kell pl. itatnunk. Először kiskanállal vagy fecskendővel (tű nélkül!) próbálkozzunk, és ahogyan kezd jobban lenni, saját önitatójából kínáljuk. 
A legfontosabb, hogy figyeljük, hogy boldogul kedvencünk, és ha kell, segítsünk neki. Ha bármi nyugtalanítót tapasztalunk, azonnal kérdezzük meg az állatorvost!

Forrás: Magyar Tengerimalac Klub - Siklósi István: Házi kedvencek című könyvéből